A True Blood – Inni és élni hagyni november 17-én induló második évadjában fokozódik a feszültség, lesz árulás, intrika, meztelen erotika és persze vér minden mennyiségben. Visszatérünk az Isten háta mögötti kisvárosba, a louisianai Bon Tempsben, ahol nagy dolgok fognak történni…. Bill, a férfi, Sookie, a nő, találkozásuk sorsszerű volt, a szerelem pedig elkerülhetetlen. Ám egyikük sem hétköznapi jelenség…

A True Blood borzongatóan szexi és félelmetes új drámasorozat: egyik főszereplőjét, a Jason Stackhouse-t alakító ausztrál színészt, Ryan Kwantent az Otthonunk (Home and Away) ausztrál sorozatból ismerhetik a nézők. A 32 éves színész imádja kiszámíthatatlan, sötét karakterét, aki szerinte nem feltétlenül rossz fiú, hanem inkább keresi önmagát…

Mit szóltál hozzá, amikor kiderült, hogy Jason csatlakozik egy szektához, azok után, hogy az első szériában igazi nők bálványa volt?

A sorozat áldása és átka egyben, hogy állandóan parázik az ember, hogy mi fog történni a következő évadban, hiszen a forgatáson csak epizódról epizódra látod át a cselekményt. Eleinte eléggé aggódtam a történet új elemei miatt, hiszen teljesen eltért attól a világtól, ami az első szériára volt jellemző. De aztán, amint átvettem a karakter lüktetését, úgy éreztem, ez a tökéletes irány. Pontosan ezen a személyiségfejlődésen kellett keresztül mennie a karakteremnek.

És mit gondolsz az első évad rengeteg meztelen jelenetéről?

Csak remélni tudom, hogy a nézők nem csak a testeket figyelték, hanem mást is észrevettek a történetben. Persze Amerikában mindig érzékenyebb téma a meztelenség, mint nálunk Ausztráliában: én azért jóval nyitottabb közegben nőttem fel. De azt hiszem, pont ez a szépsége annak, hogy az HBO-val, különösen pedig hogy Alan Ball-lal dolgozhatok: itt nem csak öncélú sokkolásról vagy feltűnési viszketegségből fakadó meztelenkedésről van szó. A történteknek mindig megvan a sajátos kontextusa, ami értelmet ad az egésznek, egy bizonyos pontból elljuttatva a cselekményt egy másikba. Egyébként azt gondolom, hogy a meztelenség remekül illusztrálja Jason sebezhetőségét, hiába érződik, hogy jól érzi magát a bőrében és nem jön zavarba a nők előtt… de mégis, valahol azt mutatja, hogy keresi a helyét a világban.

A karakteredet sokszor írják le “sötét, de szerethető” figuraként. Te mit gondolsz Jason Stackhouse-ról?

Már jó ideje együtt kell élnem vele, ez egyértelmű. Bizonyára sok minden igaz abból, amit az emberek gondolnak róla, de a történet végén azért csak be kell látnunk, hogy egy alaposan félreértett emberről van szó. Azt hiszem, olyasvalaki ő, aki még mindig kutatja, keresi, hogy ki is valójában: pontosan ezért csatlakozik ehhez a szektaszerű egyesülethez és keresi válaszokat a hitben, szemben az alkohollal és a nőkkel. Egy lobbanékony, ösztönös srácról van szó, akit elképesztően izgalmas játszani. Nem sokat filozofál az élet dolgain, egyszerűen csak megy, amerre az ösztönei húzzák, szóval nagyon izgalmas élmény életre kelteni egy ilyen karaktert.

Milyen a kapcsolata Sookie-val ebben az évadban, most, hogy csatlakozott egy vámpírellenes csoporthoz, Sookie meg egy vámpírral randizgat?

Nos, Jason sokáig rá se jön arra, hogy ellentétes táborba került. Persze előbb-utóbb ráeszmél, de azt hiszi, egyszerűen csak véletlenül odakeveredett, hogy segítségen magán. De aztán ezek a dolgok túlnőnek magukon és hamarosan fénylő pajzzsal harcoló lovag lesz belőle a szektaszerű kis egyesület élén, akik persze már régóta kerestek egy olyan embert, mint Jason, hogy kedvükre manipulálhassák és kihasználhassák. Teljesen elragadja a sötét hatalom, és majdnem túl későn ébred rá, hogy Sookie is sérülhet a történetben… de nem is mondok többet, a többi majd kiderül.

Mennyire más a True Blood-hoz köthető siker, mint a Home and Away-ben elért népszerűséged?

A fő különbség a koromból fakad. Bár szerepeltem már más sorozatokban is, a Home and Away volt az, ami a legszélesebb réteghez szólt, ráadásul négy éven át volt része az életemnek. Így aztán, ha Ausztráliában vagyok, mindenki Vinnie-nek szóít még most is, szóval érdekes dolog ez. Mindenesetre nem zavar a dolog és nem érzem úgy, hogy értem végéig ezzel a teherrel kell élnem, hiszen abszolút pozitív élmény volt ez az egész számomra. De ami az ismertséget illeti, most teljesen más hajóban evezek. Nem foglalkozom blogokkal és kritikusokkal, mert a színészet számomra egy olyan utazás, ami független attól, hogy milyen országban dolgozom vagy milyen sorozatban játszom. Élvezem a jeleneteket és mindent, ami az átalakulással jár, és a végeredmény csak amolyan mellékterméke ennek. A színészetben vagyok igazán önmagam, és remélem, a megformált karaktereknek köszönhetően nem csak jobb színésszé, de jobb emberré is váltam.

 

forrás: neon.hu