Ma megpróbálom elhozni az összes EyeCon-os videót. Hát...vagy sikerül, vagy nem. Egyelőre itt van két Allan Hyde videó. Csak nekem tűnik úgy, hogy rohadt kevesen vannak? Na jó azért nem, de van egy pár üres szék a teremben...
Ma láthatjuk a sorozat második évadjának első részét "hivatalosan" először Magyarországon, így nem is csoda, hogy agyba-főbe reklámozzák. Most például az origo hozott nyilvánosságra egy interjú fordítást, amiben Alan Ball a rendező mesél a második évadról.
November 17-én indul az HBO-n a True Blood - Inni és élni hagyni második évadja. A történet alakulásáról és a vámpírokhoz való viszonyáról beszélt egy interjúban a forgatókönyvíró, Alan Ball, aki az Amerikai szépség-ért Oscar-díjat is kapott, valamint megteremtett egy már-már kultstátusba emelkedett sorozatot, a Sírhant művek-et. Az angol nyelvű leiratot az HBO Magyarország bocsátotta rendelkezésünkre, az interjú elsőként az [origo]-n olvasható magyarul.
Hogyan építetted fel a második évadot, mennyit használtál fel a könyvekből, és mennyit a saját ötleteidből? (A True Blood - Inni és élni hagyni Charlaine Harris regénysorozatán alapul - a szerk.)
- A második évadot sok tekintetben könnyebb volt elkészíteni, hisz volt már alapunk a továbbgondoláshoz, és ki tudtuk cserélni azokat az elemeket is, amik korábban nem annyira működtek. A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy még nagyobb durranást akartunk, mint az első show-val, de szorított az idő és a költségvetés is. A második szezonban a szereplők szétszélednek az ország minden részébe, hogy aztán a végén újra találkozzanak, és sok mindenre fény derüljön. Ehhez sok helyszínt kellett megépítenünk, találtunk pár eredetit is, de így is igen drága mulatság volt. Nagy volt a stáb is, sok új karakterrel. Azt hiszem, hogy nem pazaroltam el a pénzt, ugyanakkor nem akartam azt sem, hogy a show ne tudjon kiteljesedni, csak azért, mert szorít a költségvetés. Végső soron az HBO-nak köszönhető, hogy rábólintott arra az irányra, amerre én indultam. Nem hiszem, hogy a harmadik évad is ekkora durranás lesz, már csak a történet váza miatt sem, amit ugye átemelünk a könyvekből. De nem is akarom mindenáron kézben tartani az irányítást, nem kell, hogy minden döntés az enyém legyen. Csupán megpróbálom összerakni az elemeket, és remélem, hogy ezek az elemek olyan sajátosan fognak illeszkedni, hogy abból valamennyire kirajzolódik az én személyiségem is. Amikor ez megtörténik, akkor elvégeztem a munkámat, ha viszont a visszájára fordul, akkor közbe kell lépni, és arrafelé terelni, amiben én hiszek. Szóval ez egy folyamatos dolog. És persze sokkal, sokkal körülményesebb, mint ahogy itt elmondtam.
Amikor a második évad nyitó epizódját írtad, szem előtt tartottad, hogy a sorozat már jelenséggé vált?
- Tisztában vagyok vele, hogy az emberek megőrülnek a sorozatért. Viszont figyeltem arra, hogy ne nagyon törődjek a nézőszámmal, mert az megmérgezhet: nagyon meg akarsz felelni, és előjön az érzés, hogy "úristen, ezek szeretnek", és ez bizony nem sokat segít a dolgon. Amikor a második évad debütált, és megérkeztek a nézettségi adatok, annyira nem voltam tisztában az arányokkal, hogy meg kellett kérdeznem, ez jónak számít-e. És persze boldog voltam, mert amikor valamin ilyen keményen dolgozol, sok más emberrel, akik a lelküket beleteszik a munkába, és ez megtalál egy közönséget, és az emberek válaszolnak rá - nincs is ennél örömtelibb dolog.
A második évadban mi áll a történet középpontjában?
- Azt hiszem, az első évad leginkább arról szólt, hogy milyen kívülállónak lenni, félni magadtól, és kényelmetlenül érezni magad a bőrödben. Ehhez képest a második évad sokkal inkább a tudásvágyról szól, hogy megértsük a dolgokat, megtaláljuk a helyünket, akár a vallásban. És itt a vallás hatalmáról van szó - mindegy, hogy a szervezett kereszténységről vagy a pogány természetkultuszról beszélünk -, arról a spirituális erőről, amely igazán hatalmas, és amely akár a rossz irányba is vihet. Láthatjuk, milyen könnyű belegabalyodni abba a hitbe, hogy "igen, mi vagyunk a jók. Amit mi akarunk, az helyes, a világ többi része téved, mi vagyunk a jók, ők a gonoszak". Láthatjuk, hogy minden ember valamilyen célt keres az életében, mások viszont könnyen kihasználhatják ezt.
Mi vitt közel a True Blood - Inni és élni hagyni történetéhez? Korábban nem tűntél úgy, mint aki otthon lenne a vámpíros műfajban.
- Amikor elkezdtem dolgozni a Sírhant művek-en, felvettem egy csomó embert, akiknek volt már tapasztalatuk drámai sorozatok gyártásában - aztán kiderült, hogy pont ezekkel az emberekkel a legnehezebb dolgozni, mert nagyon specifikus képük van a drámai sorozatokról. Szóval néha nagyon is jól jöhet, ha nem vagy képben a műfajjal vagy a formátummal, így nem vagy arra kényszerítve, hogy a járt utat kövesd, és valami olyat hozz létre, amit mindenki ezerszer látott már. Természetesen láttam korábban jó pár vámpíros filmet, és Charlaine Harris könyveit is olvastam, de nem igazán fordítottam rájuk nagy figyelmet. Inkább arra figyeltem, hogy mik azok a konvenciók, amiket el kell kerülnöm. Sose értettem például, hogy ha megvannak a vámpírfogak, akkor miért van szükség bármi másra. Mindegy, hogy milyen filmet nézel meg, a vámpíroknak hülye kontaktlencséik vannak vagy nagy fejük vagy hegyes fülük - én abban hajthatatlan voltam, hogy csak a fogakat adtam a színészeknek, a többit vigye el a játékuk. Nincs szükség speciális effektekre. Nincs szükség semmi mesterségesre. Rájöttem arra is, ha a sztori szerint a vámpírok be akarnak illeszkedni a társadalomba, olyan természetesnek, igazinak kell kinézniük, amennyire csak lehet. Ezért a fogukat is úgy csináltuk meg, mintha egy csörgőkígyó fogai lennének, nem mágikus forma kellett, hanem biológiai. De ami igazán fontos, az persze a karakter. Hogy milyen lehet 173 évesnek lenni, és elveszíteni mindent, amit valaha szerettél. Sokkal fontosabb, hogy mi történik a vámpírral, amikor a fogai kihullanak.
Mégis, nem furcsa egy olyan vámpíros sorozatot irányítani, amit ennyire szeretnek az emberek, úgy, hogy egyébként nem kötődsz a műfajhoz?
- Ez az egész lenyűgöző - még mindig nem hiszem el, hogy ebből meg lehet élni. El sem hiszem, hogy az emberek azért fizetnek, hogy a lelkem egy darabját a papírra vigyem. Számomra ez üdítő dolog, de azt hiszem, az egyetlen módja annak, hogy művészileg és emberileg is fejlődj, hogy mindig olyan dolgokat csinálj, amiket az előtt nem tettél. Szerintem elég vicces, hogy 52 évesen elmegyek a Comic Conra (óriási képregényes-tévés fórum - a szerk.), és vámpírokkal kapcsolatos kérdésekre válaszolok. Sosem gondoltam magamra ilyen minőségben, de most, hogy benne vagyok, teljesen természetes. Boldog vagyok, hogy az emberek szeretik a sorozatot.
A könyvek középpontjában Sookie karaktere áll. Ő a második évad központi figurája is?
- Sookie az egész show központi figurája. Sookie a mi ártatlan, jó szándékú hősünk, a mi ablakunk erre a világra. De ha a könyveknek egy hiteles adaptációját szeretném megcsinálni, akkor Anna (Anna Paquin, Sookie alakítója - a szerk.) napi tizennyolc órát dolgozna, heti öt napon keresztül, úgyhogy egy idő után teljesen használhatatlanná válna. Megbetegedne, és úgy nézne ki, mint egy vámpír, miközben a többi színésznek nem kellene túl sok mindent csinálnia. Szóval tudatosan döntöttem úgy, hogy kitágítom kicsit ezt a világot, és inkább több ember történetévé teszem, bár ettől még mindig Bill és Sookie áll a középpontban. Ez egy csapatjáték, úgy, ahogy a Sírhant művek is az volt, bár végig Nate maradt a központi szereplő. Charlaine könyveiben a többi karakter is olyan látványos volt, hogy több időt akartam szánni nekik, ehhez sikerült is egy nagyon jó szereplőgárdát összeválogatni. A könyvekben működik a dolog egy karakterrel is, de a tévében sokkal érdekesebb, ha mondjuk hét karaktered van, akiknek a sorsát nyomon tudod követni. És sokkal valószínűbb, hogy így a nézők közül is mindenki talál magának egy kedvencet.
Vannak olyan karakterek, akik jobban előtérbe kerülnek, netán hátrébb húzódnak a második évadban?
- Eric (Alex Skarsgaard) az első könyvben jelenik meg, és a másodikban jobban előtérbe kerül, a negyedikben meg már óriási szerepe lesz. Szóval Eric határozottan nagyobb szerepet kap ebben az évadban. Minden epizódban benne van, a története Billével és Sookie-éval párhuzamosan halad. Alex egy nagyszerű és karizmatikus színész, akit a közönség is szeret. Úgy döntöttünk, megmutatjuk, ki ez a karakter, akiről mindenki beszél, és aki annyira ijesztő, de ezt eddig nem igazán láthattuk. Szóval azzal akartam kezdeni a show-t, hogy megmutatjuk, mennyire tud ijesztő lenni ez a fickó. És amikor ezt megtettük, visszahívjuk, és megmutatjuk az emberi oldalát is, amitől a figura érdekes és izgalmas marad.
Ma voltam a Földes nyíltnapján, eszméletlen az a hely, úgyhogy már most elkezdtem írni az önéletrajzomat XD Tulajdonképpen még mindig azt írom, ezért is nem hoztam semmit, pedig mára beterveztem az EyeCon-os dolgokat.... Hát lehet, hogy majd este hozom őket, de lehet, hogy majd holnap. Azért mégis csak a tovább tanulásomról beszélünk!
De azért hoztam nektek két fotósorozatot Stephen-ről, mindkettő 2009-es, hát nem oylan jók, mint a GQ, de most csak ez van. Itt megnézhetitek az Vman-eset, itt pedig a másikat.
A True Blood-os pasik szerepelnek a decemberi GQ magazinban, amihez egy fotósorozat is készült. Egyelőre csak egy kép került elő, de gondolom, majd lesz több is.
Mindenesetre, ha ilyen lesz a többi kép is, akkor sürgősem be kell telepítenem egy vödröt a szobámba. Csorog a nyálam XD Eleve szeretem az öltönyös pasikat, és a True Blood-os pasikat. Erre most itt vannak a True Blood-od pasik öltönyben. Áááááá....
Született: 1969. október 11. Brentwood, Nagy-Britannia
Családi állapot: jegyesek Anna Paquin-nel
Más munkái: Ő játszotta Sam-et a The Starter Wife c. sorozatban
Vámpír idézet: Szerintem, a nők a modern világban nagyon vonzódnak a 19. századi udvarias módszerekhez... Ez a kombináció ebben a tekintetben egy olyan férfi, aki felül tud kerekedni rajtuk fizikailag.... ez nagyon szexi.
Nem olyan régen megjelent Sugar magazinban volt egy Leona Lewis interjú, amiben beszélt a vámpír-mániájáról, illetve megemlítette, hogy bármit megtenne, hogy zenét írjon a sorozathoz. Ha valaki nem ismerné az énekesnőt itt az egyik száma.
Michael Emerson (Lost) pedig viccelődve elejtett egy megjegyzész miszerint meg fogja kérni, a True Blood alkotóit, hogy adjanak neki szerepet a sorozatban, mint ahogy a felesége, Cerrie Preston (Arlene) is kapott az ő sorozatában, a Lostban.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én még nem láttam a második évad magyar ismertetőjét, még a hivatalos oldalon is az elsőé van kint. De most böngésztem egy kicsit a magyar HBO facebook-ját,ahol rátaláltam az ismertetőre.
Visszatérünk az Isten háta mögötti kisvárosba, a louisianai Bon Tempsben, ahol nagy dolgok fognak történni…. Bill, a férfi, Sookie, a nő, találkozásuk sorsszerű volt, a szerelem pedig elkerülhetetlen. Ám egyikük sem hétköznapi jelenség… A True Blood – Inni és élni hagyni második évadjában fokozódik a feszültség, lesz árulás, intrika, erotika és persze vér minden mennyiségben.
És hogy mire is számíthat az, aki a novemberben visszatérő filmsorozatot választja? A True Blood - Inni és élni hagyni a korábban már számtalanszor feldolgozott vámpírlétet friss és teljesen más megvilágításba helyezte. És bár a szintetikus vér, a True Blood felfedezése lehetővé tette a vámpírok számára a beilleszkedést, a történet előrehaladtával egyértelművé vált, hogy az ember/vámpír szövetség nem lesz mindig zökkenőmentes. Újabb és újabb holttestek bukkantak fel Bon Tempsben, amiért a vámpírvér-függők és terjesztők, illetve az emberi vérnek ellenállni képtelen halhatatlanok egyaránt okolhatók. Ám Sookie és Bill mindvégig hű maradt szerelmükhöz…
A második széria továbbra is a romantikát, a rejtélyt és a humort elegyíti egy szerelmi történetben. Az embertársai gondolataiban olvasó pincérnő, Sookie Stackhouse (a szerep megformálásáért Golden Globe-díjjal is elismert Anna Paquin) vonzódása a 173 éves vámpír, Bill Compton (Stephen Moyer) iránt továbbra sem ismer határokat. Azonban ezúttal ez szó szerint igaz, hiszen egy időre Dallasba települ a sztori, ahová egy vámpír megmentésére sietnek. Mindeközben Bill otthont biztosít „teremtményének”, a tapasztalatlan és férfira éhes vámpírlánynak, Jessicának (Deborah Ann Woll), aki okoz némi fejtörést neki. Színesebbnél színesebb karakterekkel körülvéve – mint például Sookie „újjászületett” bátyja, Jason (Ryan Kwanten), aki a „Light of Day” egyházi szervezethez csatlakozva kezd új életet, és az alakváltó főnök, Sam Merlotte (Sam Trammell), Sookie pimasz barátnője, Tara Thornton (Rutina Wesley), aki szerelmi románcba bonyolódik, valamint Andy Bellefleur nyomozó (Chris Bauer) – Sookie és Bill kötődése mit sem veszít erejéből, még az erőszakos, vámpírokkal összefüggő újabb rejtélyek ellenére sem. És persze minden rész sok nyitott kérdést hagy maga után, így fokozva az izgalmakat egészen a következő epizódig.
Az ilyenek azért megmelengetik a szívem :P Gondolom mindenki hallott már a The Vault-ról, ami az egyik legnagyobb True Blood-os oldal a világon, és innen szedem az infók oroszlán részét is :P És ezen az oldalon kitették a magyar hivatalos site-ot, mint egy nagyon jó site. Áááá ennek most úgy örülök, még sem olyan névtelen kis hazánk :D
OMG, OMG OMG!!!!!! Említettem már, hogy a hivatalos honlapon, a trueblood.hu-n lesznek feliratos videók. Hát most itt vannak!
Mindegyik HQ minőségű, csak, hogy még jobb legyen. OK Annás nincs, de gondolom nem hagyják ki a főszereplőt, pontosabban egyik főszereplőt. Ráadásul holnapra is kell valamit hagyni :D
Hát, ez gyors volt. Mindössze egy szem interjút találtam, és az is elég rövid. De ez van, elégedjünk meg ezzel:
Anna Paquin nevét eddig valószínűleg kevesen ismerték hazánkban, annak ellenére, hogy számos filmben szerepelt már.
A 27 éves színésznő neve azonban várhatóan hazánkban is szárnyra kél majd: ő játssza ugyanis a női főszerepet a True Blood – Inni és élni hagyni című sorozatban, az HBO-n. A sorozatban nyújtott alakításáért a fiatal színésznő átvehette a Golden Globe-díjat. Ez előtt munkásságát már Oscarral is jutalmazták: azt az elismerést a legjobb mellékszereplőnek járó kategóriában kapta, Jane Campion Zongoralecke című filmjében nyújtott alakításáért. Ekkor 12 éves volt – ez volt Anna első filmszerepe.
Azelőtt is érdekelték a vámpírok, mielőtt szerepet
vállalt a sorozatban?
– Nem, nem voltam vámpírszakértő. Ennek ellenére úgy vélem, van valami egyszerre szexi, veszélyes és ijesztő ezekben az emberöltőkön át élő, más világból jött lényekben.
Mindenki volt már olyan helyzetben, hogy valaki olyannal barátkozott meg, aki eleinte ijesztő volt számára, de ebben az esetben a barátságnak az lehet az ára, hogy az emberből vacsora lesz. A sorozatból kiderül: nem mindig a legegyszerűbb dolog, ha az ember barátja egy vámpír.
Nehéz eljátszani azt, hogy egy vámpírba szerelmes?
– Nem olyan nehéz. Nem nehezebb, mint bármelyik másik karakterbe szerelmesnek lenni, akikkel a pályám során a képernyőn vagy a vásznon viszonyom volt. Ez az egész egy nagyszerű játék: el kell tudnom hitetni a nézővel, hogy szerelmes vagyok, bármilyen lehetetlen is a helyzet.
Tudott bármilyen személyes inspirációt meríteni a szerephez?
– Nos, 15 éves koromban felhagytam a vámpírokkal való randizással, így nem igazán emlékeztem rá, hogy milyen is volt. De komolyra fordítva a szót: Sookie nagyon összetett ember. Kemény, bátor, értelmes nő, aki mindezzel együtt édes, ártatlan és naiv is. Sookie nagyon nyitott ember, ami a kisvárosban, ahol él, nem túl megszokott.
Más ez a munkája, mint az eddigiek voltak?
– Sok szempontból igen. Többek között azért, mert egy vámpírral kell csókolóznom. Mindemellett pedig azért is, mert sokszor tulajdonképpen meztelen vagyok a képernyőn. Szintén ezzel a szereppel járó változás, hogy életemben először szőke lett a hajszínem. De mondhatom, az, hogy a pasik imádják a szőke nőket bámulni, teljes mértékig igaz. Ez egyszerre tud zavaró és szívet melengető lenni.
Mostanában annyira lusta vagyok, hogy mindenféle pletyka/hír honlapról hozom az interjúkat (index.hu, origo.hu, est.hu, neon.hu....stb) A móltkor is hoztam egy neon.hu-s Ryan interjút és két (talán) est.hu-s Anna interjút. Most is hoztam egy Steve interjút a metropol honlapjáról. Amúgy ki tud még ehhez hasonló honlapokat?
Intrika, erotika, árulás és vér minden mennyiségben – a sorozat rajongói nem fognak csalódni kedvenceikben. Billt, a vámpírt Stephen Moyer alkítja a True Bloodban, őt kérdeztük arról, mire számíthatnak a nézők.
Megváltozott Bill az első évadhoz képest?
– A Sookie-val való találkozása megváltoztatta egész addigi életét – szerintem nem gondolta volna, hogy még egyszer az életben megtapasztalja a szerelmet. Olyan tűz lobbant fel benne, amelyet örökre kihunytnak gondolt. Az évad elején azzal kell megküzdenie, hogy van egy lánya, valaki, akit ő változtatott át, és akit fel kell nevelnie, ilyesmit pedig száznegyven éve nem kellett tennie. Olyan, mintha visszaváltozna emberré, családja van, szeretik, és szerelmes. Vagyis sok minden megváltozott vele kapcsolatosan.
Mit várhatunk tőle még?
– Pont akkor, amikor minderre ő maga is rájön, és a kapcsolata Sookie-val is sínre kerül, újra színre lép Eric, és a lányt a maga céljaira akarja felhasználni.
Azért érdekes ez a háromszög, mert Bill vámpír létére, és annak ellenére, hogy ő maga is öl, az erkölcsöt testesíti meg a sorozatban, míg a másik vámpír, Eric a rossz oldalt. Bill próbál jó életet élni, Eric épp az ellentéte. És ez jót tesz a True Bloodnak, mert a nézők egy része Billt szereti, mások viszont Ericet kedvelik.
Mi lehet még a sorozat sikerének titka?
– Az, hogy tükröt tart a társadalom elé, nem csak szórakoztatja a nézőt.
Mi minden történik majd ebben az évadban?
– Öt főbb szálon fut majd a történet, ezek közül egy a háromszög, amit említettem. Nagyon összetett az évad, amit az is mutat, hogy volt olyan epizód, amelyet tizennyolc napig forgattunk, míg az első évadban tíz nap alatt megvolt egy rész. Hogy értsék: a 24 vagy a Dr. House egy részéhez hét napot forgatnak. A történet nagyon részletgazdag, minden néző élvezni fogja majd, amit lát.
Szinte ismeretlen színészből egy sikersorozat közepébe csöppent. Hogyan kezeli az önre irányuló médiafigyelmet?
– Igazából nagyon is élvezem! Büszke vagyok arra, hogy olyasmiben vehetek részt, ami igazán jó. Sokáig nem szerettem részt venni filmek promóciós munkálataiban, mert nem tudtam azok mellé szívvel-lélekkel odaállni, de most első ízben biztos voltam, hogy részt veszek majd ebben is. A sorozat ajtókat nyit meg, sok ajánlatot kaptam
"A könyvsorozat második kötete Élőhalottak Dallasban címmel már megjelent magyarul is, a harmadik, Holtak klubja címet viselő rész pedig hamarosan a könyvesboltok polcaira kerül"
„Anna csodás színésznő, szeretek vele lenni és dolgozni. Ráadásul a True Blood előtt az ő karrierje is az enyémhez hasonlóan alakult.” Stephen a Sookie-t alakító Anna Paquinről
Most megyek és kivégzem a metropol honlapját is! :P
Egyszer már hoztam egy Bill babát, most pedig itt van 3 baba és egy felirat, amit 2010 nyarán dobnap majd piacra. A Bill figura fenomenális, Eric-é elmegy, a Sookie baba pedig szörnyű (a többihez képest) Mondjuk kifejezett hasonlítanak a színészekre és összeségében, mind nagyon jó.
Hi! You're at a Hungarian True Blood Fansite. We write the news in Hungarian and unfortunately we can't write them in other languages, but if you tried using Google Translater at the bottom of the page, you could read the news in English as well!
Have fun!