Most így hatodik könyvnél eszembe jutott, hogy miért hurrogjuk mi le a magyar borítókat és címeket, mikor az amerikaiak se jobbak. Íme egy kis összehasonlítás

Dead Until Dark                  Inni és élni hagyni

Sötétedésig halott                               -

Nos, az Inni és élni hagyni szerintem találóbb. A borítóval már nehezebb az ügy. Egyrészt, mert a magyar borító egyben a sorozat plakátja, másrészt nekem tetszik az amerikai kicsit "ügyetlenül" megrajzolt borítója is. Mondjuk az is inkább a későbbiekben válik szimpatikussá.

Living Dead in Dallas                Élőhalottak Dallasban

A címek között nincs különbség. A borítók között pedig a magyar annyira szörnyűre sikeredett, hogy össze sem érdemes hasonlítani a kettőt...

Club Dead                                   Holtak Klubja

A címek között megint nincs különbség (igaz, hogy én nagyon szépen el tudnám képzelni a Josephine-t, minht címet, de ez már az én dolgom).
Az amerikai borítón pont olyan mintha Sookie-hoz egy barbie babát vágtak volna oda. Viszont a magyarnál nem vagyok elragadtatva a véres harapásoktól. Azt viszont be kell ismerni, hogy igazi felüdülés volt a második után.

Dead to the World                            Vérszag

A világ számára halott

A címeknél egyikkel sem vagyok igazán kibékülve. Viszont a magyar borító nagyon nagyon tetszik, csak igazából francia. :) Ellenben az eredetin már elegem van a teliholdakból. Az előzőnél még meg is értem, de ebben játszik valami nagy szerepet a telihold, ha jól emlékszem.

Dead as doornail                            Lidércfény

Tökéletesen halott

Hát itt már bajban vagyok, mert az ötödik könyvet még nem olvastam (mostanában akarom elkezdeni angolul), úgyhogy nem tudom mennyiben fedi a cím a könyvet. A borítóknál az egyikről végre eltűnt a teli hold, a másiknál pedig visszatértek a szájak és a (kapa) fogak, viszont a hegyes szemfog nincs sehol, szóval azt a vércseppet nem értem.

Definitely Dead                        Halottnak a csók

 Határozottan halott

Itt egy kicsit olyan, mintha Charlaine már kezdene kifogyni a címekből. A borítók viszont megint csak tetszenek. Bár a kedvenc holdam már megint ott van...