Hát, ez gyors volt. Mindössze egy szem interjút találtam, és az is elég rövid. De ez van, elégedjünk meg ezzel:

Anna Paquin nevét eddig valószínűleg kevesen ismerték hazánkban, annak ellenére, hogy számos filmben szerepelt már.
 

A 27 éves színésznő neve azonban várhatóan hazánkban is szárnyra kél majd: ő játssza ugyanis a női főszerepet a True Blood – Inni és élni hagyni című sorozatban, az HBO-n. A sorozatban nyújtott alakításáért a fiatal színésznő átvehette a Golden Globe-díjat. Ez előtt munkásságát már Oscarral is jutalmazták: azt az elismerést a legjobb mellékszereplőnek járó kategóriában kapta, Jane Campion Zongora­lec­ke című filmjében nyújtott alakításáért. Ekkor 12 éves volt – ez volt Anna első filmszerepe.

Azelőtt is érdekelték a vámpírok, mielőtt szerepet
vállalt a sorozatban?
– Nem, nem voltam vám­­pírszakértő. Ennek ellenére úgy vélem, van valami egyszerre szexi, veszélyes és ijesztő ezekben az emberöltőkön át élő, más világból jött lényekben.
Mindenki volt már olyan helyzetben, hogy valaki olyannal barátkozott meg, aki eleinte ijesztő volt számára, de ebben az esetben a barátságnak az lehet az ára, hogy az emberből vacsora lesz. A sorozatból kiderül: nem mindig a legegyszerűbb dolog, ha az ember barátja egy vámpír.

Nehéz eljátszani azt, hogy egy vámpírba szerelmes?
– Nem olyan nehéz. Nem nehezebb, mint bármelyik másik karakterbe szerelmesnek lenni, akikkel a pályám során a képernyőn vagy a vásznon viszonyom volt. Ez az egész egy nagyszerű játék: el kell tudnom hitetni a nézővel, hogy szerelmes vagyok, bármilyen lehetetlen is a helyzet.

Tudott bármilyen személyes inspirációt meríteni a szerephez?
– Nos, 15 éves koromban felhagytam a vámpírokkal való randizással, így nem igazán emlékeztem rá, hogy milyen is volt. De komolyra fordítva a szót: Sookie nagyon összetett ember. Kemény, bátor, értelmes nő, aki mindezzel együtt édes, ártatlan és naiv is. Sookie nagyon nyitott ember, ami a kisvárosban, ahol él, nem túl megszokott.

Más ez a munkája, mint az eddigiek voltak?
– Sok szempontból igen. Többek között azért, mert egy vámpírral kell csókolóznom. Mindemellett pedig azért is, mert sokszor tulajdonképpen meztelen vagyok a képernyőn. Szin­tén ezzel a szereppel járó változás, hogy életemben először szőke lett a hajszínem. De mondhatom, az, hogy a pasik imádják a szőke nőket bámulni, teljes mértékig igaz. Ez egyszerre tud zavaró és szívet melengető lenni.